Vissza a feketeségbe
Nem hagyott időt sajnálatra,
A nedvesség tartotta a farkát,
Az övé ugyanaz a biztonságos érintés,
Magamat és a fejemet magasan tartom,
És a könnyeim száradnak,
Boldogulok a pasim nélkül,
Visszamentél oda, amivel tisztában vagy,
Kivetted magad abbül, amivel keresztülmentünk,
És én egy nyugtalan területet gázolok,
Az esélyeimet halmozom,
Vissza fogok menni a feketeségbe
Csak szavakkal búcsúztunk el,
Meghaltam százszor,
Menj csak vissza hozzá,
Én visszamegyek...
Visszamegyek hozzánk...
Annyira szeretlek,
Ez nem volt elég,
Te szereted a robbanást, én szeretem a lökést,
És az élet olyan, mint egy cső,
Én egy kis penny-ként gördülök a falakon belül
Csak szavakkal búcsúztunk el,
Meghaltam százszor,
Menj csak vissza hozzá,
Én visszamegyek...
Csak szavakkal búcsúztunk el,
Meghaltam százszor,
Menj csak vissza hozzá,
Én visszamegyek...
Fekete, fekete, fekete, fekete, fekete, fekete, fekete
Visszamegyek, visszamegyek
Csak szavakkal búcsúztunk el,
Meghaltam százszor,
Menj csak vissza hozzá,
Én visszamegyek...
Csak szavakkal búcsúztunk el,
Meghaltam százszor,
Menj csak vissza hozzá,
Én visszamegyek a feketeségbe
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése