Kelts életre!
Hogy látsz a szememen keresztül belém,
akár egy nyitott ajtó lenne neked
Látod a legmélyebb gondolatomat,
miszerint én dermedté váltam,
lélektelenül,
A lényem mélyen, jéggé fagyva szunnyad valahol,
ameddig meg nem fogod, és haza nem vezeted
Ébressz fel!
Keltsd fel a lelkem!
Nem tudok felébredni.
Keltsd fel a lelkem!
Segíts nekem!
Kiáltsd a nevem, hangosan, és űzd el a sötétséget,
Kelts életre!
Indítsd be a vérem is.
Nem tudok felkelni.
Mielőtt elvesznék
Kelts életre!
Kérlek, ments meg, mielőtt eltűnök!
Most, hogy már tudom, mi kell,
Nem hagyhatsz csak úgy el,
Lehelj belém életet,
Kelts életre!
Ébressz fel!
Keltsd fel a lelkem!
Nem tudok felébredni.
Keltsd fel a lelkem!
Segíts nekem!
Kiáltsd a nevem, hangosan, és űzd el a sötétséget,
Kelts életre!
Indítsd be a vérem is.
Nem tudok felkelni.
Mielőtt elvesznék
Kelts életre!
Kérlek, ments meg, mielőtt eltűnök!
Gyere, hozz vissza az életbe!
Hazugságban éltem - bennem semmi sem volt,
Kelts életre!
Lelkembe fagyott az érintésed,
A szerelmed nélkül, édesem,
Csak te vagy az élet, s halál között
Mindez idő,
Nem hittem neked, mert nem láttalak,
Sötétben nem látok,
pedig te ott álltál előttem,
Úgy tűnik, én 1000 éve szunnyadok,
Volt, hogy kinyitottam a szemem,
Gondolatok nélkül,
Hang nélkül,
Lélek nélkül,
Ne hagyj itt meg halni - Kell, hogy még legyen valami
Kelts életre!
Ébressz fel!
Keltsd fel a lelkem!
Nem tudok felébredni.
Keltsd fel a lelkem!
Segíts nekem!
Kiáltsd a nevem, hangosan, és űzd el a sötétséget,
Kelts életre!
Indítsd be a vérem is.
Nem tudok felkelni.
Mielőtt elvesznék
Kelts életre!
Kérlek, ments meg, mielőtt eltűnök!
Gyere, hozz vissza az életbe!
Hazugságban éltem - bennem semmi sem volt,
Kelts életre!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése