Guns N Roses – November Rain [magyar szöveg]

Novemberi eső

Mikor a szemedbe nézek,

elfojtott szerelmet látok

De kedvesem, amikor ölellek,

Hogy nem látod, hogy én ugyanezt érzem

Semmi nem tart örökké,

És mindketten tudjuk, hogy a szívek változhatnak

És így nehéz tartani a gyertyát

a hideg, novemberi esőben

Már túl jutottunk ezen réges-rég, most pedig

csak a fájdalmat próbáljuk elfojtani

De a szerelmek jönnek, s mennek

És senki nem tudja igazán, ki adja fel ma

Ki sétál tovább

Ha szakítanánk arra időt, hogy egyenesbe rakjuk,

Nyugovóra hajthatnám a fejem

Tudván, hogy egyszer az enyém voltál

Csak az enyém

Tehát, ha te szeretni akarsz engem,

akkor ne fogd vissza magad

Vagy a hideg, novemberi esőben tovább sétálok

Szükséged van egy kis időre magaddal?

Szükséged van egy kis egyedüllétre?

Mindenkinek szüksége van egy kis magányra,

Nem látod, hogy szükséged van egy kis egyedüllétre?

Tudom, nehéz nyitvatartani a szíved,

Amikor még a barátaid is ártalmasnak tűnnek,

De, ha megtudod gyógyítani összetört szíved,

még időben el lehetne varázsolni

Néha, szükségem van egy kis időre magammal,

Néha szükségem van egy kis egyedüllétre,

Mindenkinek szüksége van egy kis magányra,

Nem látod, hogy szükséged van egy kis egyedüllétre?

És mikor félelmeid elmúlnak,

Az árnyékok azért még megmaradnak

Tudom, képes vagy szeretni engem,

Mikor már nincs senki, akit hibáztathaznál

Úgy hogy, ne törődj soha a sötétséggel

Még így is találhatunk kiutat

Mert semmi nem tart örökké

Ebben a hideg, novemberi esőben

Nem gondolod, hogy szükséged van bárkire,

Nem gondolod, hogy szükséged van valakire,

Mindenkinek szüksége van valakire,

Nem az egyetlen vagy,

Nem az egyetlen vagy