Még lélegzem
Égve hagyom a gázt
Sötét sikátorban egyedül sétálok
Elalszom égő gyertyák mellett
nyitott bejárati ajtónál
Kötelet készítek
Átfutok az összes piros lámpán
Veszed e lapot,
hiszen neked küldöm a jeleket
Az órám ketyeg,
két hetet adok magamnak
Vedd fel a kedvencedet
a fekete árnyékában
Te vagy a legalkalmasabb arra,
hogy beszédet írj
Mondj valami vicceset
Mondj valami édeset
De azt ne mondd
Hogy szerettél engem
Mert én még lélegzem,
de már egy ideje halottak vagyunk
Ez a betegség már nem gyógyítható,
Tegyünk le róla,
Elveszett az összetartó erőnk
A legjobb, ha elhagyjuk a hajót
Talán túl sápadt,
Talán túl kövér voltam,
Talán neked jobb lenne,
ha szerencsédre egy zsákban végezném
Az oktatás nem szokványos
És én többre esküdtem,
de most káromkodom,
Kibaszottul nem gondoskodtál rólam,
Mert mi szerelmesek voltunk
Szóval, ahogy írom ezt a levelet,
Utolsó könnyeimet hullatom,
Minden jobb lesz,
ahogy véget vetek ennek,
Zárd le a fejezetünk
Mondj egy utolsó imát
De ne mondd,
hogy szerettél engem
Mert én még lélegzem,
de már egy ideje halottak vagyunk
Ez a betegség már nem gyógyítható,
Tegyünk le róla,
A szorításunk elveszett
A legjobb, ha elhagyjuk a hajót
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése